Egy ideje tervezek egy olyan bejegyzést, ami nem az utazásokról és történésekről szól, hanem az eddigi tapasztalataimról a portugálokkal, a portugál életről és habitusról. Lesznek benne pozitív és negatív dolgok, nem is tudom, melyikkel kezdjem, szóval azt hiszem vegyítem őket...

Egy portugál fiú maga fogalmazott úgy, hogy a portugálok igénytelenek - én ennyire drasztikusan nem fogalmaznék, szerintem ez mindenképp viszonyítás kérdése, el tudok képzelni ennél sokkal igénytelenebb városokat is. Az viszont tény, hogy itt nem szabály, hogy a kutyagumit össze kell szedni, és sok cicát etetnek az utcán a környékünkön, ami szintén meglepetésekkel jár a járdákon... Szóval itt igen veszélyes menet közben írni és csak a mobilt nézni! A szórakozóhelyeken lehet bent dohányozni, szóval minden ruha rögtön megy a mosásba és a hajmosás is garantált másnap...

Portónak szerintem csodás hangulata van, a belvárosban órákat lehet bolyongani, sokkal nagyobb a "belváros", mint a magyar nagyobb városokban (esetemben Pécsről és Fehérvárról tudok nyilatkozni). Ehhez nagyban hozzájárul a napsütéses órák száma és a 20 fok november 2. felében. Az idősek szerintem többet mozdulnak ki itt, mint otthon, sokat látom őket kifőzdékben ebédelni, láttam már az óceánparton kártyázni bácsikat, és igaz, nem portugál, de a spanyol barátnőm nagymamája is repülőre pattant a barátnőivel meglátogatni az unokáját.

A portugálok rettentő segítőkész emberek, bárkit kérdeztem meg az utcán valamiről, vagy kértem segítséget a boltban, ha kézzel-lábbal is kellett mutogatni, elmagyarázták, hogy megkapjam a választ a kérdésemre. Kitűnő példa erre a tulaj-lakótársam, Joao, aki első nap felhozta a 27 kilós bőröndöm a 3. emeletre, minden hónapban segít feltölteni a mobilom, most az edzőtermem fizette be nekem, és tényleg mindenben örömmel segít, amiben tud. Hasonló a másik portugál lakótárs, akivel eddig nem volt sok kontaktom, de mikor kölcsönkértem a gitárját, azt mondta, hogy neki 2 van, legyen nálam az egyik nyugodtan. Látjátok, én is milyen segítőkész lettem itt?! :)

A zongoratanárom (aki román származású, de 25 éve itt él) mondta, hogy a déli népek közül - spanyolok, olaszok, portugálok - a portugálok a leginkább befelé fordulók - ezt a portugáltanárom is megerősítette. Ők nem (olyan) hangosak és harsányak - a magyarokhoz abban is hasonlítanak, hogy szeretnek panaszkodni :D A portugáltanárom szerint, ha megkérdezem egy portugált, hogy hogy van, biztosan elkezdi sorolni, hogy fáj a háta, az unokája épp beteg a macskájuk meg elszökött tegnap... A kérdésük, ami magyarul a "hogy vagy?" inkább úgy hangzik, hogy "minden rendben?" - ez máris sugallja a válasz kimenetelét szerintem. Ennek ellenére mosolygósabbak és nagyon értékelik, ha valaki külföldi próbál portugálul beszélni. Könnyen belelendülnek, és azt hiszik, szegény külföldi (pl én) ha köszön és megköszön valamit akkor már mindent ért... Én ilyenkor csak kedvesen hümmögök és mosolygok :)

Sokan kérdezitek, hogy van-e honvágyam... Őszintén szólva az első 2 hónapban nem sok volt, mivel a Pécs - Fehérvár tengelyen mozgok már több mint 6 éve, így megszoktam, hogy néha 1-1,5 hónapig nem látom a családom vagy a barátaim. Az utóbbi 1-1,5 hétben viszont elkezdődött a honvágy, megvettem a jegyem haza (jan. 15-én repülök, szervezhetitek a welcome-partyt :D ) és a tantárgyaknak is elkezdtem utánajárni - olyankor persze azért húznám tovább az ittlétet, amikor a vizsgák kerülnek szóba. De tudom, hogy otthon még sokat leszek, és Ti megvárjátok, amíg hazaérek - itt viszont most vagyok, és most kell örülni és kihasználni a lehetőséget! :)

Megosztás a facebookon