Már megint jól eltűntem... Most arra gondoltam, hogy egy kicsit az aktuális érzéseimről írnék Nektek.

2-3 hete még határozottan a honvágy uralkodott, hogy mikor megyek már haza, mikor látom a családom, a barátaim, a kávézót, Pécset, stb... Aztán úgy másfél hete jött a felismerés, hogy itt kell hagynom Portót, a barátokat, a várost, a tanárokat, és mindent. Amikor kijöttem, akkor tudtam, hogy 4 hónap múlva hazamegyek, és minden (szinte) ugyanúgy vár otthon, mint mikor eljöttem - ha hazamegyek, akkor itt már semmi sem lesz ugyanolyan, hiszen ha vissza is jutok Portóba, a barátaim már nem lesznek itt. Nagyon nehéz ezt felfogni és elfogadni, és tudom, hogy nem kellene már most szomorúnak lenne, mégis az vagyok időnként. Igazán különleges élethelyzet ez, és a szomorkodás ellenére nagyon örülök, hogy megélhetem.

Sokan kérdeztek a karácsonyról, hogy miért is töltöm itt... Az első számú, racionális indok, hogy nem éri meg, sem anyagilag, sem időben, mivel január 15-én már repülök is haza. Másrészt nem én vagyok az első a családban, aki nem karácsonyozik otthon (konkrétan mindegyik nővérem töltött kint külföldön  1-1 karácsonyt), mondhatni, most rajtam a sor, és kíváncsi vagyok, hogyan ünneplik máshol a karácsonyt. Az erasmus student network keresett önkéntes családokat, akikhez mehetünk 24-én este ünnepelni, én az egyik lengyel barátnőmmel megyek (a képen balról a 3.). Be kell valljam, elég nehéz így karácsonyi hangulatot érezni, hogy múlt héten 20 fokok voltak, lassan már hűl az idő, jövőhétre éjszakára 2 fokot is mondtak (az itt tényleg nagyon hideg, és a nagy pára tartalom miatt sokkal hidegebbnek érzi az ember). A karácsonyi hangulatot az sem segíti, hogy a főtéren a fa valójában egy halamas kék-fehér led-kúp :D

Már a szilvesztert is tervezzük a lányokkal, az egyik ESN volunteer szervez egy nagy bulit, arra veszünk jegyet :) Viszont mára ennyit, este vár a korcsolya pálya! :)

 

 

Megosztás a facebookon