A napok csak úgy szaladnak itt egymás után, ha épp nincs sok program, akkor azért, ha pedig sűrű az élet, akkor azért...

Még december közepén rendeztünk egy koncertet Ellával (a német kamaratársammal) az erasmusos barátoknak, mivel sokan kíváncsiak voltunk arra, hogy is játszunk. Mindketten játszottunk egy-egy szólót, utána pedig előadtuk a közös művet. Mindenkinek nagyon tetszett, igazán kellemes kis délutáni koncert volt.

Ezenkívül még egy koncerten játszottam, ahol a főtárgytanárom diákjai csillogtathatták meg tehetségüket. Ezután pedig együtt vacsoráztunk egy pizzériában. Ezenkívül volt még egy közös vacsora a kamara tanárom diákjaival is.

A képen a főtárgytanárom lila pulcsiban van, az asztal "távolabbi" része a jelenlegi osztálya, a többiek régi tanítványok és egy kolléga.

A két ünnep között sok időt töltöttünk együtt a lányokkal, egyik este elmentünk egy "all you can eat" sushi étterembe (már nem először és remélem nem utoljára) és aznap megnéztük a passengers-t a moziban - nekem nagyon tetszett, jó kis kikapcsolódás volt. Másnap a török barátnőink meghívtak minket vacsorára, és annak ellenére, hogy itt tanultak meg főzni, nagyon finomakat ettünk. Volt minden, mi szem-szájnak ingere: csirkés-paradicsomos-fűszeres finomság rizzsel, szőlőlevélbe csavart rizses valami, sőt, török édesség és téli ital is volt.

A szilvesztert is velük ünnepeltem, először másik lányoknál indítottuk az estét (ők is kitettek magukért vacsora terén - katalán paradicsomos kenyértől kezdve a házi guacamole-ig minden volt), aztán pedig egy erasmusos buliba mentünk, ami nekem nagy csalódás volt, a többiek tovább is maradtak, mint én.

És ma végre elkezdtem tanulni is az otthoni vizsgáimra! :D

Megosztás a facebookon

Hihetetlennek tűnik, hogy így elszaladt ez a 4 hónap... Tegnap, szilveszterkor azon gondolkodtam, hogy egy éve, mikor a kávézóban ünnepeltem az új évet a barátaimmal, még eszem ágában sem volt jelentkezni erasmusra, erre egy évvel később már vége is van...

Sokan kérdeztetek a karácsonyról, most kicsit részletesebben elmesélem, képekkel tarkítva :)

Az Erasmus Student Network által nyílt lehetőségünk egy portugál családdal ünnepelni a karácsonyt, azt hiszem, mi Natalia barátnőmmel a legszerencsésebbek közé tartozunk a mi "karácsonyi családunkkal". Karácsony előtt néhány nappal találkoztunk a velünk egykorú "gyerekekkel" egy kávézóban, hogy megismerjük egymást kicsit. Dinis egyetemista, és épp Dániában van erasmuson a félévben, csak karácsonyra hazajött Portugáliába, Silvia pedig tavaly fejezte be az egyetemet. Már előre mondták, hogy sokan leszünk, és nem csak ők beszélnek angolul, hanem a korunkbeli unokatestvérek is. Elvileg csak 24-ére "kellett" meghívniuk, de már akkor mondták, hogy náluk két napos az ünneplés, 24-én vacsora és 25-én ebéd, mindkettőre szeretettel várnak minket. A kávézásból 2,5 órás beszélgetés lett, így már akkor egyértelmű volt, hogy nem fogunk unatkozni a vacsora közben.

Szenteste 7 körül érkeztünk meg, 8-ra volt tervezve a vacsora (ami 9 után kezdődött). Ezen az estén 16-an ültünk az asztal körül, igazán népes társaság volt. A menü lazacfilé és 2 féle képpen elkészített bacalhau (norvégiában halásszák, de mégis ez a legtipikusabb portugál hal) volt. A portugálok elég édesszájúak, desszertből legalább 10 féle volt, finomabbnál finomabbak. Itt az a szokás, hogy éjfélkor kezdenek ajándékot bontani, így a vacsora után még folytattuk a beszélgetést és élveztük a kandalló melegét. Nataliaval nem is számítottunk ajándékra, maximum valami kis apróságra, ehhez képest három ajándékot is kaptunk. Egy kis cicás kávéscsészét (amit minden családtag kapott), egy karkötőt és egy parafa tolltartót (Portugália nagyon nagy parafa-termelő ország, mindent lehet találni parafából a cipőtől elkezdve a táskán át, karkötő, fülbevaló...). Igazán megható volt hogy így gondoltak ránk is.

Én egy üveg tokaji aszút vittem nekik, a képek épp azt ecsetelem, hogy miért is ilyen különleges bor ez. Igencsak elhúzódott az este, hajnali 2 után Dinis hazavitt minket kocsival. Mivel másnak 1-re már hivatalosak voltunk az ebédre, így csak alvás, és a másnapi gyors összekészülés volt az otthon töltött idő. Másnap kicsit kevesebben voltunk, kb 12-en. Az ebéd is nagyon finom volt, életemben először ettem polipot, és határozottan pozitív élmény volt! :) Ezenkívül a tegnapi bacalhau és bárány volt terítéken. Természetesen a desszertek ekkor sem maradhattak el. Hat óra előtt nem sokkal indultunk haza, akkor még egy üveg portói bort is kaptunk.

Igazán különleges élmény volt egy másik család ilyen személyes ünnepébe belelátni, és azt hiszem nekik is különleges volt, sokat beszélgettünk a magyar és lengyel karácsonyi szokásokról is.

Megosztás a facebookon

Már megint jól eltűntem... Most arra gondoltam, hogy egy kicsit az aktuális érzéseimről írnék Nektek.

2-3 hete még határozottan a honvágy uralkodott, hogy mikor megyek már haza, mikor látom a családom, a barátaim, a kávézót, Pécset, stb... Aztán úgy másfél hete jött a felismerés, hogy itt kell hagynom Portót, a barátokat, a várost, a tanárokat, és mindent. Amikor kijöttem, akkor tudtam, hogy 4 hónap múlva hazamegyek, és minden (szinte) ugyanúgy vár otthon, mint mikor eljöttem - ha hazamegyek, akkor itt már semmi sem lesz ugyanolyan, hiszen ha vissza is jutok Portóba, a barátaim már nem lesznek itt. Nagyon nehéz ezt felfogni és elfogadni, és tudom, hogy nem kellene már most szomorúnak lenne, mégis az vagyok időnként. Igazán különleges élethelyzet ez, és a szomorkodás ellenére nagyon örülök, hogy megélhetem.

Sokan kérdeztek a karácsonyról, hogy miért is töltöm itt... Az első számú, racionális indok, hogy nem éri meg, sem anyagilag, sem időben, mivel január 15-én már repülök is haza. Másrészt nem én vagyok az első a családban, aki nem karácsonyozik otthon (konkrétan mindegyik nővérem töltött kint külföldön  1-1 karácsonyt), mondhatni, most rajtam a sor, és kíváncsi vagyok, hogyan ünneplik máshol a karácsonyt. Az erasmus student network keresett önkéntes családokat, akikhez mehetünk 24-én este ünnepelni, én az egyik lengyel barátnőmmel megyek (a képen balról a 3.). Be kell valljam, elég nehéz így karácsonyi hangulatot érezni, hogy múlt héten 20 fokok voltak, lassan már hűl az idő, jövőhétre éjszakára 2 fokot is mondtak (az itt tényleg nagyon hideg, és a nagy pára tartalom miatt sokkal hidegebbnek érzi az ember). A karácsonyi hangulatot az sem segíti, hogy a főtéren a fa valójában egy halamas kék-fehér led-kúp :D

Már a szilvesztert is tervezzük a lányokkal, az egyik ESN volunteer szervez egy nagy bulit, arra veszünk jegyet :) Viszont mára ennyit, este vár a korcsolya pálya! :)

 

 

Megosztás a facebookon

Egy ideje tervezek egy olyan bejegyzést, ami nem az utazásokról és történésekről szól, hanem az eddigi tapasztalataimról a portugálokkal, a portugál életről és habitusról. Lesznek benne pozitív és negatív dolgok, nem is tudom, melyikkel kezdjem, szóval azt hiszem vegyítem őket...

Egy portugál fiú maga fogalmazott úgy, hogy a portugálok igénytelenek - én ennyire drasztikusan nem fogalmaznék, szerintem ez mindenképp viszonyítás kérdése, el tudok képzelni ennél sokkal igénytelenebb városokat is. Az viszont tény, hogy itt nem szabály, hogy a kutyagumit össze kell szedni, és sok cicát etetnek az utcán a környékünkön, ami szintén meglepetésekkel jár a járdákon... Szóval itt igen veszélyes menet közben írni és csak a mobilt nézni! A szórakozóhelyeken lehet bent dohányozni, szóval minden ruha rögtön megy a mosásba és a hajmosás is garantált másnap...

Portónak szerintem csodás hangulata van, a belvárosban órákat lehet bolyongani, sokkal nagyobb a "belváros", mint a magyar nagyobb városokban (esetemben Pécsről és Fehérvárról tudok nyilatkozni). Ehhez nagyban hozzájárul a napsütéses órák száma és a 20 fok november 2. felében. Az idősek szerintem többet mozdulnak ki itt, mint otthon, sokat látom őket kifőzdékben ebédelni, láttam már az óceánparton kártyázni bácsikat, és igaz, nem portugál, de a spanyol barátnőm nagymamája is repülőre pattant a barátnőivel meglátogatni az unokáját.

A portugálok rettentő segítőkész emberek, bárkit kérdeztem meg az utcán valamiről, vagy kértem segítséget a boltban, ha kézzel-lábbal is kellett mutogatni, elmagyarázták, hogy megkapjam a választ a kérdésemre. Kitűnő példa erre a tulaj-lakótársam, Joao, aki első nap felhozta a 27 kilós bőröndöm a 3. emeletre, minden hónapban segít feltölteni a mobilom, most az edzőtermem fizette be nekem, és tényleg mindenben örömmel segít, amiben tud. Hasonló a másik portugál lakótárs, akivel eddig nem volt sok kontaktom, de mikor kölcsönkértem a gitárját, azt mondta, hogy neki 2 van, legyen nálam az egyik nyugodtan. Látjátok, én is milyen segítőkész lettem itt?! :)

A zongoratanárom (aki román származású, de 25 éve itt él) mondta, hogy a déli népek közül - spanyolok, olaszok, portugálok - a portugálok a leginkább befelé fordulók - ezt a portugáltanárom is megerősítette. Ők nem (olyan) hangosak és harsányak - a magyarokhoz abban is hasonlítanak, hogy szeretnek panaszkodni :D A portugáltanárom szerint, ha megkérdezem egy portugált, hogy hogy van, biztosan elkezdi sorolni, hogy fáj a háta, az unokája épp beteg a macskájuk meg elszökött tegnap... A kérdésük, ami magyarul a "hogy vagy?" inkább úgy hangzik, hogy "minden rendben?" - ez máris sugallja a válasz kimenetelét szerintem. Ennek ellenére mosolygósabbak és nagyon értékelik, ha valaki külföldi próbál portugálul beszélni. Könnyen belelendülnek, és azt hiszik, szegény külföldi (pl én) ha köszön és megköszön valamit akkor már mindent ért... Én ilyenkor csak kedvesen hümmögök és mosolygok :)

Sokan kérdezitek, hogy van-e honvágyam... Őszintén szólva az első 2 hónapban nem sok volt, mivel a Pécs - Fehérvár tengelyen mozgok már több mint 6 éve, így megszoktam, hogy néha 1-1,5 hónapig nem látom a családom vagy a barátaim. Az utóbbi 1-1,5 hétben viszont elkezdődött a honvágy, megvettem a jegyem haza (jan. 15-én repülök, szervezhetitek a welcome-partyt :D ) és a tantárgyaknak is elkezdtem utánajárni - olyankor persze azért húznám tovább az ittlétet, amikor a vizsgák kerülnek szóba. De tudom, hogy otthon még sokat leszek, és Ti megvárjátok, amíg hazaérek - itt viszont most vagyok, és most kell örülni és kihasználni a lehetőséget! :)

Megosztás a facebookon

Jól elmaradtam a blogbejegyzésekkel, szóval most két utazásról is beszámolok nektek! :)

22-én Aveiro-ba mentünk, az Erasmus Student Network (ESN) szervezte az utat - akárcsak a Lisszabonit. Aveirot Portugális Venejéjeként emlegetik. Tény, hogy gyönyörű hely, de azért szerintem ez elég erős túlzás :) Az érkezés után 2 csoportra oszlottunk, az én csoportom kezdett a hajókirándulással. Ezután egy workshopra mentünk, ahol "megtanultunk" ovos moles-t készíteni, ami egy tipikus aveiroi édesség. Három összetevője van: tojássárgája, cukor és víz - ezeket összefőzik, és ezt a krémet töltik ostyába. Mi csak ezt a "töltési folyamatot" próbálhattuk ki, és utána megehettük a műveinket :)

Ebéd után - ami fakultatív volt, de szinte mindenki egy burgeres helyre ment, amit nagyon dicsértek - egy kis városnéző túrára mentünk, ami a város kicsisége miatt kb. 40 percig tartott. Az óceánpartra is elmentünk hazaindulás előtt, de ekkor már elkezdett esni. Így is szerencsénk volt, mert egész délutánra esőt ígértek, és csak 5-6 körül kezdett el csöpögni... Az egyik erasmusos fiú szuper videókat csinál a kirándulásokról, ez az aveiroi:
https://www.facebook.com/Branislav.Zvada.videoproducer/videos/413675055422858/

A lisszaboni kirándulás egy csoda volt, végig jó időnk volt, úgy látszik, a gumicsizmám elijesztette a felhőket. Három busszal mentünk, szóval körülbelül 170 emberrel. Külön hostelekben aludtak a csoportok, az elmondások szerint mi voltunk a legkevésbé szerencsések. 14 ember volt az én szobámban, fiúk lányok vegyesen, és erre az embermennyiségre jutott 1 zuhany, 1 wc és 1 csap... De kezdtem a legrosszabbal, innentől már csupa jó dolog jön :)
Pénteken az érkezés, lepakolás és gyors ebéd után a lisszaboni ESN szervezett városnéző túrát. Nagyon jó idegenvezetőket kaptunk, és igazán gyönyörű helyeket mutattak - gyönyörű kilátást, a leghíresebb pontokat (Rua Augusta, a főtér, stb...)

Ezekkel a lányokkal voltam nagyrészt a kirándulás alatt, bal oldalt 2 török lány, én pedig 2 spanyol között állok a képen (Ting Ting- et ha megkérdezed, hogy honnan jött, azt mondja, hogy Spanyolországból, ha megkérdezed, hogy mi a nemzetisége, akkor a válasza kínai)
Péntek este nem mozdultunk ki, mert szombaton szabad délelőttünk volt és mi felkerekedünk megnézni Sintra-ban a Palacio de Pena-t. Ez egy igazi mesebeli kastély annak minden szépségével és túlzásával.

Ebédelni egy all you can eat helyre mentünk a lányokkal, ahol 8 euróért annyi sushit ettünk, amennyit csak tudtunk. A minőség persze nem volt olyan, mint egy "normális" sushis helyen, de ennyi pénzért teljesen megérte. Délután megnéztünk egy másik palotát és egy tornyot, és megkóstoltuk a híres portugál édességet, a pastel de nata-t - ez megint csak egy olyan édesség, ami igazából egyáltalán nem nagy durranás, egy leveles tészta kosárka megtöltve vanília pudinggal.

Szombat este elmentünk az ESN által szervezett bulira, az első hely, ahol voltunk az elég hangulatos volt, viszont rettentő drága (7 euró egy longdrinkért?!), a második hely pedig rettentően zsúfolt volt, úgyhogy 2 után már haza is indultunk... Vasárnap választható program volt az Oceanário (olyan, mint a tropikárium, csak sokkal nagyobb), az egyik spanyol lánnyal mi bementünk, nagyon megérte. Igazi relaxációs terápia volt ücsörögni az akváriumok előtt :) -  ezután már csak a hazaút volt hátra.
Lisszabon videó a szlovák fiútól:
https://www.youtube.com/watch?v=sMCZIY1KbOI

 

Megosztás a facebookon

Mivel régen nem írtam, így úgy döntöttem, kettő részre szedem az elmúlt 2 hét történéseit, mivel a Dórival töltött 5 nap igazán intenzív volt élmények és történések terén :)
Hétfőn egy városnéző túrát csináltunk, átmetróztunk a folyó túloldalára, ott sétáltunk, libegőztünk, bort kóstoltunk (a portói "bor" egyikünknek sem lesz a kedvence). A hídon átsétáltunk az északi partra, megnéztünk egy székesegyházat, és folytattuk a túrát a belváros felé. Kávéztunk (ebben az 5 napban annyit kávéztam mint máskor egy hónap alatt :D ), megnéztünk egy gyönyörű könyvesboltot, amit Harry Potter könyvtár néven emlegetnek, mivel ez a hely inspirálta a könyvbéli könyvtárat - Portugáliában az iskolai ünnepi "egyenruha" is inspiráció volt a filmhez, főleg tanévkezdéskor volt mókás, amikor Roxfortban éreztük magunkat :)

Benéztünk az ESN office-ba, befizettem magam egy kirándulásra Aveiro-ba, amit Portugália Velencéjeként emlegetnek (azóta egy Lisszaboni kirándulásra is befizettem). Az irodában kaptunk egy meghívást szerdára házibuliba, amit természetesen ki is használtunk :D Hétfő este otthon maradtunk,előre pihentünk a következő napokra.

A kedd nagyrészt rólam szólt, Dóri eljött velem a portugálórára reggel, délután szusszantunk egy kávé mellett, mivel zongoraórám is volt aznap. Este sushit ettünk, igazán finom volt, és nagyon híányzott már nekem (4 éve ettem egyszer)... Utána megmutattam egy erasmusosok körében kedvelt helyet, ahol elindulhat az este, chippsel, sommersby-vel és sangriával gazdaodva indultunk a buliba. Először jártam ebben a diszkóban, nem is szeretnék sokkal többször, de legalább ezt is felfedeztem/felfedeztük :)

Szerdán igazán jövős-menős napunk volt, egy hatalmas plázába mentünk ki, ott ebédeltünk, és moziztunk egy jót. Az új Bridget Jones-t néztük, popcornnal, kólával, ahogy kell :) Legnagyobb meglepetésünkre szünetet tartanak a filmek közben - én először azt hittem, bombariadó van, ahogy a világosban felugrottak az emberek. Egy kis nézelődés/vásárolgatás után elindultunk az óceánpartra, épp a naplementére értünk ki, ami gyönyörű volt, utána viszont pillanatok alatt lehűlt az idő, úgyhogy nem sokáig maradtunk. Este eleget tettünk a meghívásnak a házibuliba, igazán jó hangulat volt, kedves emberekkel, sokat beszélgettünk, táncoltunk :)

A csütörtök a finom ételeké és az óceánparté volt. Ebédre a városban ettünk finomat - nem néztünk ki előre helyet, de nagyon jól választottunk, sétáltunk a parton, és felmásztunk egy toronyba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt az egész városra.

Ezután célba vettük a partot, busszal mentünk, így a délebbi részt is megtudtuk nézni. Amikor kiértünk, még nagyon szürke és ködös idő volt, de a türelmünk -ha rózsát nem is - jó időt termett. Pillanatok alatt kisütött a nap, és meleg lett. Csodálatos volt egész délután a parton sétálni, néha leülni, hallgatni a vizet. A parton vacsoráztunk halat - ezt már előre kitaláltuk. Bachalau-t ettünk, ezt a halat sóval tartósítják, Norvégia környékén halásszák, de Portugáliban nagyon kedvelt. Sokféleképpen készítik, mi krumplis-hagymás-paradicsomos-olivás verziót ettünk, hihetetlenül finom volt - persze a finom bort is emelte az élvezeti szintet :)

Csütörtök este filmezős, pakolós estét tartottunk, Pénteken pedig a reggeli palacsinta után még egy közös kávé is belefért a reptéren. :)

Megosztás a facebookon