Régen nem jutottam oda, hogy írjak egy újabb szösszenetet, most megpróbálom összeszedni mennyi minden történt az elmúlt 10 napban.
Kezdem a rosszal, hogy utána a sok jó miatt el is felejtsétek ezt! :)
A torkom továbbra is rosszalkodik, az elmúlt pár napban már köhögés is társult hozzá, próbálok bevetni mindent, hogy elmúljon, de tartós eredményre nem jutottam eddig... A levegő, a páratartalom, és persze a sok izzasztó emelkedő sem kedvez a helyzetnek, de lassan muszáj lesz megszoknia a körülményeket a szervezetemnek.
Múlt héten szerdán megvolt az első zongora órám, szuper volt, bár akkor még nem sokat játszottam, mert az óra nagy részében még beszélgettünk, hogy mi és hogyan lesz a szemeszterben. Tegnap viszont a 70 perc alatt (itt ennyi egy zongoraóra, 1x egy héten) rengeteg mindent átvettünk, nagyon jó dolgokat mondott a tanárom, igazán motiváltnak érzem magam.
A karról megismertem 3 lányt, az egyikkel együtt fogok kamarázni - egy kedves német lány, négykezeseket fogunk játszani. Rajta kívül megismertem egy román lányt, aki a mastert itt végzi, ugyanahhoz a tanárhoz járunk, illetve az ő lakótársát, egy belga lányt, aki zeneszerzést tanul. Mindenki nagyon kedves és nyitott, már voltunk együtt ebédelni is az egyetemi "menzán".
Hétvégén kimozdultunk a lányokkal, "pillow party", avagy párnacsata buli volt. Előtte az egyik helyen egy legénybúcsúba botlottunk, nagyon mókás jelmezt húztak a barátjuk kedvéért - és a vőlegény is :D

Jobb oldalt Natalia áll, az egyik lengyel barátosném.

A héten két erasmusos programra mentem, az elsőn a casa da música-t és egy gyönyörű parkot néztünk meg.
A casa da música az itteni kodály központ, annyi különbséggel, hogy 1500 férőhelyes, és ezenkívül van egy második, 600 férőhellyel rendelkező terme is. A főpróbákra ingyen jegyet lehet igényelni, szeretnék élni ezzel a lehetőséggel (is) a

félévben.
A park, ahol jártunk, francia stílusban épült, egy gazdag vállalkozó építtette a '20-as években. Természetesen a romantika sem maradhat ki a történetből, mert egy francia nőt vett el, és a "legenda szerint" a hölgynek akart kedveskedni. Rengeteg különböző kissebb-nagyobb kertje van, az 5 eurós belépőt megéri rászánni egyszer.

Tegnap az órák után egy portugál estre mentem, amit az erasmusosoknak szerveztek. Volt svédasztal tradicionális ételekkel, szerencsére időben érkeztem és így tudtam kóstolni - nem meglepő, a hal eléggé dominál. A desszertek között volt egy olyan finomság, ami határozottan emlékeztetett a képviselőfánkra. Ezután egy házibuli-félébe voltam hivatalos. van a közelünkben egy "student house", ahol 8 erasmusos lakik együtt, ebből 3 magyar. Ők hívtak meg a "lakásavatóra", a 2 magyar lány nagyon kedves (az egyik szintén Laura), rengeteget beszélgettünk az este.
A mai program pedig borospince-vizit volt hajózással egybekötve. Porto legrégebbi pincéjében jártunk, ahol - meglepő módon - a tradicionális portoi borok készülnek. kis kóstolót is kaptunk, nem lesz a kedvencem, nekem túl édes, de ki kellett ezt is próbálni. A hajózás szenzációs volt, a folyóról teljesen másképp fest a város, és "idegenvezetés" is volt egy félig működő fülhallgató személyében.

Az egyik nagy eredménye az elmúlt hétnek, hogy elkezdtem portugálul tanulni. Egy intenzív tanfolyamba fogtam, 4 héten át heti 4x2 óra. Heten vagyunk a csoportban, így nagyon jól lehet haladni. Az első nap után teljesen zokni voltam agyilag, de már egyre könnyebben fogom fel a tudnivalókat. Hétvégére sok házit kaptunk, többek között egy 10-12 mondatos fogalmazást kell írnunk E/3-ban egy elképzelt barátról, akinek sok tulajdonságát megadták. Szerintem ez igazán nagy eredmény és jó tempó, hogy az első hét után ilyesmire képesek vagyunk (vagy képesnek kéne lennünk, majd kiderül).
Ennyit az elmúlt 10 napról így 800 szóban, remélem nem lett túl unalmas :)

Megosztás a facebookon

Folytatom, ahol abba hagytam, a francesinha dinner-nél. Patry-val mentem, bal oldalunkon azt hiszem litván, a jobbunkon észt fiúk ültek, mindenkivel beszélgettünk kicsit. A francesinha hús hússal, egy szelet kenyéren valami húspogácsaféle, azon csípős kolbász, rajta még valami, aztán megint kenyér, tojás, és egy rakat sajt - mindez meglocsolva és körbeöntve egy pikáns paradicsomos szósszal. Sültkrumplival szokták enni. Én 10-ből 6-ost adnék erre, de ha minden igaz, ma megint tesztelhetem :)

Természetesen mi mást ittunk volna hozzá, mint a portugál sört a super bock-ot (egyáltalán nem nagy durranás, de mindenhol ezt lehet kapni).
Az estét az észt fiúkkal folytattuk, átmentünk egy kocsmába (persze a többi erasmusossal), ahol csocsóztunk -ez egy külön misét megér. Nem tudom, hogy máshol is ilyenek-e a csocsóasztalok, de ahol mi voltunk, fém bábuk voltak (rettentő viccesen kopognak), és az asztal a közepe felé lejtett. Szóval, Janek-kel megnyertük a csocsót, ezután a beerpongot is, igazán sikeres este volt :)
Ezek után átvándorotunk a graffiti partyra. A bejáratnál választhattunk filctollat és egész este irogathattunk egymás pólójára (persze előre szóltak, hogy mindenki fehér pólóban jöjjön, amit nem sajnál). Az enyém így nézett ki a végére:

A nagy mulatozás után másnap torokfájással ébredtem, úgyhogy szombaton rengeteget pihentem, 2 órát gyakoroltam, és este benéztem egy kicsit a városba (de tényleg kicsit, és vittem meleg teát), mert egy hatalmas fesztivál volt. Az egyetem főépülete előtt táncoltak az emberek, de több helyen voltak koncertek, programok. Igazán hangulatos volt így látni a várost. Vasárnap ismét a pihenésé volt a főszerep a torkom miatt, kis gyakorlással fűszerezve.
Tegnap (azaz hétfőn) szerencsére már jobban voltam, az egyetemre is be kellett mennem, találkoztam a kórusvezetővel. Megállapította, amit eddig is tudtam: alt 2-t fogok énekelni. A kórus miatt viszont nem tudom elkezdeni a portugál tanfolyamot, mert ütközik az időpont, úgyhogy egyelőre marad a duolingo, és a fülelés/olvasás.
Este az ESN City rally-t szervezett, azaz csapatokban jártuk körbe a várost, kérdésekre kellett válaszolnunk és plusz pontokért egyéb feladatokat teljesíteni, amit videózni vagy fényképezni kellett. Szuper csapatom volt, sok lengyel, egy cseh, 2 grúz, egy spanyol, egy német és egy olasz volt a csapatomban.

Nem a legjobb kép, de már siettünk, szorított az idő :)
Ha már idő - végre süt a nap, és érzem, hogy délebbre jöttem! :)

Megosztás a facebookon

Nos, eltelt újabb 2,5 tartalmas nap.

Szerdán találkoztam a zongoratanárommal, Constantinnal. Nagyon kedves és segítőkész, igyekszik, hogy a diplomaműsorommal foglalkozhassak, emiatt valószínűleg a zongora 3-at fogom felvenni (mivel 7 itt úgy sincs, a BA képzés miatt), abban a félévben illeszthető be a műsorom a követelménybe. Ajánlott portugál zeneszerzőket, hétvégén sort kerítek arra, hogy meghallgassam a műveiket. A gyakorlás továbbra is nehézkes, még mindig nincsen felhasználóm az internetes felülethez, ahol foglalni kellene termet. A portán természetesen nem beszélnek angolul, de általában elcsípek egy diákot, hogy segítsen, és szerencsére eddig mindig olyanokba botlottam, akik elég jól beszéltek angolul.
Szerdán a rossz idő miatt a gyakorláson kívül elmentem egy plázába, sikerült végre elintéznem, hogy működő sim kártya legyen a telefonomban, ezenkívül otthoni punnyadás volt a program.
Csütörtökön a gyakorláson kívül elmentem az ESN office-ba, regisztráltam pár programra, mint például a mai Francesinha Dinner-re, végre megkóstolom a nemzeti specialitást! :) Késődélután rábukkantam egy plázára egy sétálóutcában, alig mertem benyitni, nagyon beleolvad az utcaképbe a bejárat, de jó tudni, hogy a közelben van ilyen. Az üzletek hasonlóak: C&A, H&M, New Yorker, Bershka, stb...
Este elmentem az első erasmusos bulira, Patrycja-val (egy lengyel lány, akivel korábban már facebookon beszéltem), és az ő lakótársával, Francesco-val, de már a metrón erasmusosokba botlottam. Egy magyar lánnyal is találkoztam, aki Pécsre jár szintén, és egy erdélyi magyar fiúval. Állítólag 5-en vagyunk magyarok Portoban a félévben, lassan majd biztosan a többieket is megismerem. A bulihelyen éjfél után még senki sem volt, így megnéztünk egy másik helyet, amiről már hallottunk. Az Adega igazából egy pult, és előtte áll a téren rengeteg ember, de jókat lehet beszélgetni. 2 körül mentünk vissza a helyre, akkorra már tömve volt, 3 tánctéren 3 különböző stílus, de a táncterek kicsik voltak, nyomorgás volt tánc helyett az este nagy része, viszont a zene tényleg nagyon jó volt. Nagyon meglepő volt, hogy itt még lehet bent dohányozni, újra hozzá kell szoknom, hogy mindenem cigiszagú lesz egy buli után...

Szerencse, hogy nagyrészt metróval közlekedek, mert az éjszakai buszon a sofőr elég vaddisznó volt, egy kanyarban jól be is ütöttem a lábam, egy újabb csinos lila foltot szerezve... Egyébként a gyalogosok sem zavartatják magukat, a zebráknál nagyrészt gombnyomós megoldás van, de a helyiek meg sem nyomják, nem is várják meg a zöldet, amint szabad a pálya, át is mennek.

És utolsó gondolatként: Portugáliában nem könnyű szőke hajfestéket találni, de nekem sikerült! :D

Megosztás a facebookon

Szerencsésen ideértem!

Az eddigi 56 órában igazából mindenben szerencsésnek mondhatom magam (kivéve a törött bőröndöt és a sim kártya mizériát).
Megpróbálok időrendben haladni a történésekben :) Ahogy ideértem, már a reptéren a kezembe nyomtak egy térképet, és nagyon segítőkészek voltak, az angolukat meglepően könnyen megértem szerencsére. Első felfedezésem volt, hogy a metró itt nem metró, hanem inkább villamos, de ettől függetlenül egészen hasonlóan csikorog, mint a pesti.
A lakást könnyen megtaláltam, bár a házszámok rettentően logikátlanok, egyrészt az utca 2 oldala nagyon el van csúszva (én a 927-ben lakom, velem szemben az 1066 van), és az oldalakon is rendszeresen kimaradnak számok (mellettünk a 923 van). Joao, a tulaj-lakótárs nagyon kedves és segítőkész, fel is cipelte a bőröndöm, és a már említett problémás sim kártyára is próbált megoldást találni. A lakás nem nagy szám, de teljesen rendben van, a célnak mindenképp megfelel. Vasárnap egy kis szusszanás után elindultam a városba körbenézni, ettem egy kebapot - még nem mertem kísérletezni a helyi specialitásokkal. Este természetesen hatalmasat aludtam, jól kifárasztott az út.
Tegnap (azaz hétfőn) nyakamba vettem a várost, kezdve az egyetemmel, ahova délután is vissza kellett mennem, mert akit kerestem, természetesen nem volt bent. Találtam egy nagyobb boltot, ott bevásároltam alaposan (viszlát, 50 €). Az árak nem vészesek, hasonlóak az otthoniakhoz, akárcsak a termékek, a gluténmentes pékáruk még olcsóbbak is. Délután elmentem az ESN Office-ba, szereztem egy ESN kártyát, amivel tudok regisztrálni az általuk szervezett programokra, és a sim kártyát is ott kaptam, amit nem tudtam eddig még aktiválni, portugál segítséggel sem - valószínűleg holnap elmegyek a szolgáltatónak egy standjához, hátha ott megoldják a problémát. Az irodában eltöltött 1-1,5 óra alatt (mert persze mindenki a hétvégén érkezett és most akarta a kártyáját) megismerkedtem néhány olasz lánnyal és egy lengyel párral, az olaszokkal este is találkoztam.
Este 8 körül indultam a városba, egy svéd lánnyal beszéltem össze, akivel már korábban facen beszéltünk, hogy velük tartok vacsorázni. Úgy látszik,, a túristaszezonnak messze nincs itt vége, alig találtunk helyet, ami nem méregdrága, és le tudtunk ülni...

Rengeteg utcazenész van kint, igazán hangulatos a város így este. Vacsora után bekapcsolódtunk az aktuális ESN programba (ribieira drinking games), de a "nagy" itatás igazán laza sangriával történt, inkább ismerkedős játékok voltak. A hangulat igazán szuper volt, a játékok után megjelent Tiago, a buddy-m, néhány mókás barátjával. Éjfél körül egyszer csak hirtelen leszakadt az ég, mint valami trópusi vihar - előtte még hencegtem a portugál fiúknak, hogy nincs is hideg, minek hoztam kabátot, aztán rájöttem, hogy miért.
Ma a minimumra csökkentettem a sétálást, mert a lábaim teljesen kész vannak a sok emelkedőtől és lejtőtől, az egész város ebből áll, sokszor egy utcán belül mászik fel és le az ember. 2x mentem be az egyetemre, sikerült végre gyakorlóhoz jutnom.
Tegnap kiderült, hogy ki is lesz a tanárom, Constantin Sandu, akit tegnap még görögnek, ma már románnak mondtak :D Egy gyors e-mail váltás után kiderült, hogy holnap találkozik a tanítványaival az egyetemen, szóval én is bemegyek. Az egyetem igazán szép, 2 épületben jártam eddig, az egyik egy régebbi építésű, ebben vannak a zenész termek, ahogy láttam, a másik épület újabb, ott vannak az irodák, és talán a nagyobb tantermek.

MINDENKI mindenkit megpuszil. Az hagyján, hogy Joao kezdte a sort, mikor ideértem, de az egyetemen az erasmus koordinátor és a kollégái is puszival köszöntöttek. Ráadásul nem a nálunk megszokott  balról jobbra, hanem pont fordítva. Lassan majd ebbe is belejövök :)
Elsőre ennyit, jóéjt! :)

Megosztás a facebookon